2012. szeptember 18., kedd

Reggeli levél a motorizációról és közlekedésről

Kedves Barátom!

Ma is idegesítően későn értem be, aminek az oka főleg a motivációmban keresendő. Minden áldott nap ugyanazzal a baszakodós szertartással kezdődik, aminek a lépései a következők:
  • Seggvakarás, snooze kiiktatása a Blackberryn majd a Samsungon, aztán fél óra múlva ébredezés.
  • Fél óra ablakon kibambulás és merengés az időjáráson, illetve, hogy járt e parkolóőr az utcán, ahol a kocsi van. Ezen stresszelés. (Egyébként erre kidolgoztam egy módszert, miszerint a legalitás határán parkolok a szemben lévő kapubejáratnál, ami miatt ugyan a szomszédok tök idegek lesznek, de legalább ezek a herék nem tudnak megbüntetni. Csak ugye nem mindig sikerül, mert néha foglalt a hely).
  • Kutya ellenőrzése, hogy lélegzik-e még. Többnyire lélegzik, de valamiért reggel kurvára leszar engem. Feltehetőleg hasonló hangulatban ébred, mint én, arról nem is beszélve, hogy tudja h jó esetben minimum hét órára magára hagyom, amitől szerintem tök ideg.
  • Laptop bekapcsolása (EGY óra időelbaszás. login, esetleg remote, 9gag, gmail, gtalk, armorgames). Ha ezt a lépést megállom, többnyire tízre benn vagyok.
  • Kutyasétáltatás enerváltan. Ha mégis hazárdíroznom kellett és nem tudtam a félillegális parkolóhelyemre beállni, akkor ilyenkor vagy idegbeteg leszek és rázom az öklöm az égnek a parkolóőrök miatt a piros zacsival a kezembe, vagy bekapcsolom a vészvillogót. Ilyenkor körberángatom Briant a tömb körül és összeszedem amit kakált... egyébként belegondoltál, hogy ez a kutya milyen szinten nézhet hülyének? Szerintem azon gondolkozik egy álló délelőttön keresztül, hogy nekem MIRE KELL A SZAR?? Aztán felmegyünk, a kutya gondolja, hogy a ma reggel is megvolt, alhat tovább.
  • Ajtó bezár és irány az emesszíáj.
  • Persze átparkolok az iroda elé, szintén félillegalitásba, ami mindig egy kis megelégedés reggel.

Imádom a kocsimat, de egyben csapda is. Ha biztonságban akarnám tudni (szerencsétlen annyi ponton van megzúzva, hogy meg se tudom számolni), akkor egy kertes ház udvara lenne az egyedüli megoldás. Alternatívaként elkezdtem nézni teremgarázsokat, ami ugye khm... vicces dolog. "Nézni". Ez az a szó, ami egyenlő azzal, hogy még csak el sem gondolkozol a lehetőségen. Nem is nagyon értem, hogy miért. Az anyagi vonzata nagyon nem zavar, sőt, rendkívül felelőtlenül bánok a pénzzel, szóval ez nem lenne akadály. A motoromat is tarthatnám ott a Kaziék udvara helyett, ahol már kb szarráázott és szétszívta a nap. Bár ugye ahhoz el kéne kezdeni intézni a honosítást.Tiszta gyász. Na azt hiszem, hogy ezt kiírtam magamból, kicsit könnyebb lett a lelkem.

A bicikli, hja hát igen. Van ugye egy klassz bringám, amit annó még Roland tanácsára igazi HC városi menőgyerek mintára konstruáltam. Tehát baszott kényelmetlen, de legalább gyors, viszont nem lehet vele dombon közlekedni. Ellenben olyan kurva drága agyat vettem rá, hogy most a testem lelkem ordít az ellen, hogy átfűzessem a kerekeket és váltósat csináljak belőle, hogy lehessen vele túrázni. Több biciklinek meg egyszerűen nincs hely.

Pedig egy ideális világban ugye a bicajommal járnék dolgozni, elvégre kamáslim van. Látod látod, nem minden olyan egyszerű, mint San Franciscoban. Ott ha igazán gizda akarsz lenni, venned kell egy Impalát.


Alja egy szemét dolog ez a közlekedési eszköz téma, és hogy ember nem szült még rá rendes megoldást, az is biztos. Gondolkozom azon is, hogy eladom a francba a Mondeot és veszek egy kiskocsit, de az ugye nem old meg semmit, csak az egyre közelgő szervízt oldja meg egycsapásra, mielőtt anyagi romlásba döntene.


Épp készülünk Gergővel futni. Na az olcsó legalább. Mivel leszoktam a cigizésről, szükség van rá, mert töménytelen nasit fogyasztunk. Remélem a térdem bírni fogja, eléggé ramaty. Másfél kört még fájdalom nélkül bírok, kettőnél már hepciáskodnak a keresztszalagjaim.

Ellenben a hétvége szervezése nem alakul valami zökkenőmentesen. Képzeld, kitaláltam, hogy menjünk el Ildivel meg a benti srácokkal valahova túrázni, mászni, horgászni, fasztudja mit csinálni. Hát NANÁ, hogy keverés van, hiába mondom, hogy nem tudok 100kmt biciklitúrázni a kutyával, Ildi meg összebaszta a lábát. Tuti, hogy péntek délután fog kiderülni, mint rendesen, hogy hova megyünk.

Tegnap éjszaka már megint nem tudtam aludni és az otthoni gépen találtam egy ukrán felszerelésgyártót, aki a függőleges közlekedéshez gyárt eszközöket, friendeket, ékeket. Az a mottójuk, hogy nem fancy, viszont atomálló. Mit mondjak, nem az a kimunkált, kifinomult minőség, de tényleg drabálisak a cuccaik. És egy friend 5000 Ft körül van, ami azért mégse 20. Elgondolkoztam egy készleten (főleg kicsiken, illetve otthagyós cuccnak, ha nagyon nagy gáz van), de egyelőre nincs prioritása.

Meg elkezdtem nézni a Tíz csapás című filmet, ami egy szar. Ilyen bibliai jellegű horror izé, de tegnap is meg ma is elaludtam rajta, nem ajánlom. Nagyjából ezzel és egy zombis játékkal véget is ért a napom. Ma meg még semmi nem történt, leszámítva, hogy levelet írtam.

Odaát már éjjel három van, remélem európai cimboráddal ellentétben te már régesrég alszol. Jó futást és/vagy bringázást reggelre. Én amúgy elgondolkoznék a pecacuccon, ha már ennyire szuperfasza helyen vagyok. Akár tengeri, akár legyező cájg minimális helyet foglal és teljesen jó, ha épp nem akarsz túrázni, csak lézengeni a hegyi folyóknál és lazacokat macerálni, vagy csak a mólón bambulni a vizet.

Na, megyek futni.

Z

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése