Kedves Barátom!
Remélem nem evett meg odaát a nagy sanfrani jeti.
Olvasva a bejegyzésedet és a képeket nézve nálam tetőfokára hágott a hangulat. Jó hír viszont, hogy hétfőn reggel pontosan 10:32 perckor fogalmazódott meg emberi lényben pontosan 10^21-szer a gondolat, hogy
Namármost, a hétvége egy kétnapos szopórolleres felvezetéssel kezdődött. Természetesen nem tudtuk eldönteni a létszámot, a helyszínt és az időpontot a biciklitúrával ötvözött kajálásra, ezért az utolsó utáni pillanatban foglaltunk szállást Révfülöpön. Nem foglak untatni nagyon a részletekkel, maga az esemény nagyon jó hangulatban zajlott. Próbálj meg egyszer egy tacskót bicikivel, hátizsákban cipelni, nagyon nagy élmény.
Távoztunkban a házinéni és a házibácsi, akik egészen addig normális vendéglátóként prezentálták a molyette szarjukat, amiben mi lakni kényszerültünk, egyszercsak átváltoztak faszfejekké (ehhez lehet hogy köze van annak, hogy megvettünk tőlük öt liter bort, aminek döntő hányadát visszaadtuk nekik a túra végén, tekintve hogy fogyaszthatatlan volt), és megjegyzéseket tettek arra, hogy hogy hagytuk ott a szállást.
Tök rendben hagytuk ott mellesleg.
Mászni nem voltam, viszont igyekszem napi rendszerességgel lefutni a kis szigetkörömet. Nagyjából a késő nyári hangulatomat egyedül ez oldja. Gyűlölöm ezt az átverős időjárást. Hétágra süt a nap, odakinn 27 fok, verejtékezel, de forró betonon nem lehet hasalni, mert már belül minden hideg az éjszakáktól.
Átverős. Nemtudom te hogy vagy vele, de az őszinte őszt szeretem. Essen, legyen picit zimankó, tudjuk, hogy hol a helyünk. Ezzel az egész feelinggel (ami a múlt hét óta nagyon nem változott) a drága természet csak a nyár elmúlását hangsúlyozza.
Na, egyszóval futásból visszajövet a hídon megállva azon szoktam gondolkozni, hogy ácsolok egy tutajt és leevezek a tengerig, aztán a Földközihez, aztán meg sem állok Martiniqueig.
Egyébként nem tudom tudod e, de végleg kihúztam az uticélok közül Bora Borát. Sajnos nem békés hely az, lásd.: http://index.hu/kulfold/2012/09/25/francia_polinezia/
Marad Costa Rica. A szivarozásra viszont addigra vissza kell majd szoknom, tekintve hogy most már ki merem jelenteni, két hete nem dohányzom. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy egy kezemen meg tudom számolni a félig elszívott cigik számát azóta, valamint most már egyáltalán nem kívánom. Sőt, a zabálási rohamokat is ki tudom védeni a sporttal és egy kis önmegtartóztatással. Hibátlanul működik eddig, állati büszke vagyok magamra.
Kitaláltam viszont valamit, játszhatnánk valami sakkot, vagy ilyesmit. Elküldöm neked a lépést valamilyen formában, te is felállítasz egy táblát meg én is, és szerintem decemberre pont lejátszuk a meccset. Mit gondolsz? Jó, tudom, nem épp izgalmas, meg nem segít oldani a hosszú estéket, de gondolom ez egyelőre nem is issue.
A Sierrás nyaraláshoz jövőre egyébként lehet csatlakozni?
Ja, képzeld, megyek holnap mesterséges mászás tanfolyam megbeszélésre. Elvileg novemberben lesz, dec. elejére olyan rohadt képzett mesterséges mászó leszek, hogy beszarol. Nem különösebben érdekel egyébként, de izgat a technika. Meg sok helyen csak azt lehet művelni. Plusz ki tudja, lehet hogy életem sportja. Annyi minden szart nem próbáltam még...
Szóval mindjárt átoltözök és kimegyek futni, essen a fasz bele mindenbe.
Addig keress már ott nekünk valami rendes projektvezetői állást, hm? Két darabot, kilátással az öbölre. Az ismert amerikai világból jelen pillanatban a te környékedet tudnám elképzelni egyedül tartós lakhelyül. Víz, kő, rendes kaja és az ismert világ egyik legkülső sarka.
Na, irány a jó öreg sziget...
Heteroszexuális szeretettel,
Zolkó
Remélem nem evett meg odaát a nagy sanfrani jeti.
Olvasva a bejegyzésedet és a képeket nézve nálam tetőfokára hágott a hangulat. Jó hír viszont, hogy hétfőn reggel pontosan 10:32 perckor fogalmazódott meg emberi lényben pontosan 10^21-szer a gondolat, hogy
"Nem kellene itt lennem".Sajna az alkalom nélkülözött mindenféle ünnepséget, ami miatt picit csalódott is lettem, de az embernek ne legyen hatalmas igényei, elvégre hasonlóan magvas gondolatok megfogalmazódnak ugye párhuzamosan. És tekintettel arra, hogy nem számoltam bele a nyelvi variánsokat, illetve kizárólag emberi lényekre korlátoztam, ezért lehetnek pontatlanságok.
Namármost, a hétvége egy kétnapos szopórolleres felvezetéssel kezdődött. Természetesen nem tudtuk eldönteni a létszámot, a helyszínt és az időpontot a biciklitúrával ötvözött kajálásra, ezért az utolsó utáni pillanatban foglaltunk szállást Révfülöpön. Nem foglak untatni nagyon a részletekkel, maga az esemény nagyon jó hangulatban zajlott. Próbálj meg egyszer egy tacskót bicikivel, hátizsákban cipelni, nagyon nagy élmény.
 |
| Tacskó iz déndzsörösz. |
Távoztunkban a házinéni és a házibácsi, akik egészen addig normális vendéglátóként prezentálták a molyette szarjukat, amiben mi lakni kényszerültünk, egyszercsak átváltoztak faszfejekké (ehhez lehet hogy köze van annak, hogy megvettünk tőlük öt liter bort, aminek döntő hányadát visszaadtuk nekik a túra végén, tekintve hogy fogyaszthatatlan volt), és megjegyzéseket tettek arra, hogy hogy hagytuk ott a szállást.
Tök rendben hagytuk ott mellesleg.
Mászni nem voltam, viszont igyekszem napi rendszerességgel lefutni a kis szigetkörömet. Nagyjából a késő nyári hangulatomat egyedül ez oldja. Gyűlölöm ezt az átverős időjárást. Hétágra süt a nap, odakinn 27 fok, verejtékezel, de forró betonon nem lehet hasalni, mert már belül minden hideg az éjszakáktól.
Átverős. Nemtudom te hogy vagy vele, de az őszinte őszt szeretem. Essen, legyen picit zimankó, tudjuk, hogy hol a helyünk. Ezzel az egész feelinggel (ami a múlt hét óta nagyon nem változott) a drága természet csak a nyár elmúlását hangsúlyozza.
Na, egyszóval futásból visszajövet a hídon megállva azon szoktam gondolkozni, hogy ácsolok egy tutajt és leevezek a tengerig, aztán a Földközihez, aztán meg sem állok Martiniqueig.
Egyébként nem tudom tudod e, de végleg kihúztam az uticélok közül Bora Borát. Sajnos nem békés hely az, lásd.: http://index.hu/kulfold/2012/09/25/francia_polinezia/
Marad Costa Rica. A szivarozásra viszont addigra vissza kell majd szoknom, tekintve hogy most már ki merem jelenteni, két hete nem dohányzom. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy egy kezemen meg tudom számolni a félig elszívott cigik számát azóta, valamint most már egyáltalán nem kívánom. Sőt, a zabálási rohamokat is ki tudom védeni a sporttal és egy kis önmegtartóztatással. Hibátlanul működik eddig, állati büszke vagyok magamra.
Kitaláltam viszont valamit, játszhatnánk valami sakkot, vagy ilyesmit. Elküldöm neked a lépést valamilyen formában, te is felállítasz egy táblát meg én is, és szerintem decemberre pont lejátszuk a meccset. Mit gondolsz? Jó, tudom, nem épp izgalmas, meg nem segít oldani a hosszú estéket, de gondolom ez egyelőre nem is issue.
A Sierrás nyaraláshoz jövőre egyébként lehet csatlakozni?
Ja, képzeld, megyek holnap mesterséges mászás tanfolyam megbeszélésre. Elvileg novemberben lesz, dec. elejére olyan rohadt képzett mesterséges mászó leszek, hogy beszarol. Nem különösebben érdekel egyébként, de izgat a technika. Meg sok helyen csak azt lehet művelni. Plusz ki tudja, lehet hogy életem sportja. Annyi minden szart nem próbáltam még...
 |
Szóval mindjárt átoltözök és kimegyek futni, essen a fasz bele mindenbe.
Addig keress már ott nekünk valami rendes projektvezetői állást, hm? Két darabot, kilátással az öbölre. Az ismert amerikai világból jelen pillanatban a te környékedet tudnám elképzelni egyedül tartós lakhelyül. Víz, kő, rendes kaja és az ismert világ egyik legkülső sarka.
Na, irány a jó öreg sziget...
Heteroszexuális szeretettel,
Zolkó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése